A 2021. márciusában megrendezett 2. Tematikus ECHA Konferencia témája az iskolai teljesítménykülönbségek csökkentésének lehetőségeit járta körül a tehetséggondozás vonatkozásában. A jó gyakorlatok bemutatása, a szimpóziumok és a kerekasztalbeszélgetések mellett minden nap volt lehetőségünk a terület egy-egy neves szakértőjétől plenáris előadásokat hallgatni, amelyeken keresztül megismerhettük a témakör legfrissebb kutatási eredményeit.
A konferencia első napján a megnyitót követően a hazai pszichológiai élet egyik jeles képviselőjét, Prof. Fülöp Mártát köszönthettük, aki az általa régóta kutatott versengés, versenyzés témakörét járta körül a hátrányos helyzetű tehetséges tanulók szempontjából. Előadásában rávilágított arra a paradox helyzetre, ami a hátrányos helyzetű tehetségek életében egy állandó tapasztalat: egyrészt kiemelkednek a környezetükből a képességeikkel és teljesítményükkel, másrészt viszont sok téren lemaradással küzdenek, a versenyhelyzetekben nem mindig tudnak jól teljesíteni. Tovább árnyalja a képet, hogy a tanuló környezete, a pedagógusok vagy a szülők néha túlzott elismeréssel, kiemeléssel vagy elvárásokkal reagálnak a jó teljesítményre, más esetben pedig visszahúzzák a tanulót vagy megkérdőjelezik a teljesítmény valódiságát, létjogosultságát. Hogyan lehet ebben a helyzetben megfelelően helytállni egy kompetitív tanulási környezetben? A kérdést megválaszolva az előadó néhány konkrét eset bemutatásán keresztül kiemelte a motiváció, a megküzdés és a reziliencia fontosságát, melyek a hátrányos helyzetű tehetséges tanulókkal való foglalkozás esetén kulcsfontosságú területek lehetnek. Az előadás után Fülöp Márta professzor asszony élőben jelentkezett be, hogy válaszoljon a hallgatóságban menet közben felmerülő kérdésekre. A téma annyira beindította a hallgatóság gondolkodását, hogy nem is jutott idő mindet megválaszolni a rendelkezésre álló időben, így a konferencia 4. napján, egy külön időpontban volt lehetősége az előadónak egy újbóli, élő bejelentkezésre, ahol minden kérdésre kimerítően tudott válaszolni.
A konferencia 2. napján két nagyszerű előadót is hallgathattunk. Elsőként Prof. Paula Olszewksi-Kubiliust, a Northwestern University oktatóját, kutatóját, aki kifejezetten az empirikus kutatási eredményekkel alátámasztott, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatására irányuló jó gyakorlatokra fókuszált előadásában. A központi fogalom ezekben a kutatásokban a „tanulási lehetőség” (’opportunity to learn’), amely átfogóan magyarázza a hátrányos helyzetű tanulók teljesítményében megmutatkozó lemaradásokat. Az előadó kitért arra, hogy ezen a területen alapvető kérdés, hogy hogyan vélekedünk a „tehetség” fogalmáról, azt mennyire tartjuk veleszületett, megváltoztathatatlan vagy fejleszthető jellemzőnek, illetve hogy ezek alapján milyen azonosítási gyakorlatot folytatunk. Az azonosítás kapcsán kitért néhány praktikus kérdés, pl. a tanári értékelés, a többszörös kritériumok vagy a helyi normák témakörére is. A Project Excite, a Project OCCAMS és a Young Scholars hatásvizsgálatát bemutatva kiemelte, hogy azok tantervében különös hangsúlyt kapnak a pszichoszociális és affektív készségek, a megfelelő szokások kialakítása, a metakognitív területek, a gyakorlatias és a mindennapi életben is használható és releváns témák, a multikulturális nézőpont, valamint a családokkal való szoros együttműködés.
A szerdai nap másik előadója Prof. Jonathan Plucker (Johns Hopkins University) volt, aki a teljesítménykülönbségek (achievement gap) mellett kiemelt figyelmet fordított a kiváló teljesítményben és képességben megjelenő különbségekre (excellence gap), valamint az ezek hátteréül szolgáló lehetőségek közti különbségekre (opportunity gap). Az előadásban először bemutatta a 2010-ben publikált „Mind the (Other) Gap!” című kutatási jelentést, melyben kutatótársaival elsőként hívták fel a figyelmet a kiemelkedő teljesítményben megjelenő jelentős, tanulócsoportok közötti különbségekre. A kutatás azután számos további vizsgálatot inspirált, amelyekre támaszkodva jó 10 év távlatából Prof. Plucker újraértékelte az akkori eredményeket. Ennek során, a korábbi előadókhoz hasonlóan ő is kiemelte a megfelelő tehetségazonosító gyakorlatokat, a helyi normák szükségességét, a tanári felkészítés és a pszichoszociális készségek fontosságát. Az előadás érdekessége volt, hogy a bő félórás prezentációt követően nem a hallgatóság tette fel a kérdéseit, hanem Dr. Fodor Szilvia (Debreceni Egyetem) beszélgetett az előadóval, majd egy órán keresztül tárgyalták a témához kapcsolódó érdekes területeket, beszélgettek a tehetség fogalmának kiszélesítéséről, a konkrét tehetségazonosítási módszerekről, valamint a gyakorlatban is megvalósítható pedagógiai és oktatáspolitikai teendőkről.
A csütörtöki (március 25-i) plenáris előadást Prof. Frank Worrel (University of California, Berkeley) tartotta, aki egyetemi oktató-kutatói minősége mellett mint az APA (American Psychological Association) elnöke is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Előadásában a tehetséggondozó programok sokszínűségét elősegítő törekvéseket tekintette át, kiemelve a hátrányos helyzetű tanulók alulreprezentáltságának kérdését. A kutatási eredmények alapján rámutatott, hogy az azonosítás során használt méltányos tesztelési gyakorlatok és a tanári torzításokat ellensúlyozó értékelési módok nem elegendőek önmagukban a hátrányos helyzetű gyerekek alulreprezentáltságának a csökkentéséhez, ahhoz átfogó oktatáspolitikai lépések is szükségesek.
Az utolsó plenáris előadás Prof. Nagy Péter Tibor nevéhez fűződik, aki az elit társadalmi rétegekbe való kerülés kérdéskörét járta körül szociológiai szempontból. Az előadás a tehetséggondozás társadalmi vetületeit tárgyalva arra kereste a választ, hogy milyen esélyei vannak a hátrányos helyzetből érkező tanulóknak arra, hogy bekerüljenek az elitképzés és az elit munkavállalás színtereire. A téma komplexitása miatt nem volt könnyű átlátni az összefüggéseket, ugyanakkor az előadó által bemutatott hazai és nemzetközi példák és statisztikai kimutatások jól illusztrálták a megmutatkozó tendenciákat és segítettek megérteni a tehetséggondozás hátterében húzódó társadalmi folyamatokat.
Összességében azt tapasztaltuk, hogy bár a konferenciája alaptémájához hűen az összes előadás a „Closing the Achievement Gap in Gifted Education” kérdéskörét tárgyalta, mégis mindegyik bemutatott egy-egy olyan speciális nézőpontot, amely gazdagította a tudásunkat erről a területről, és így a konferencia végére a hallgatók egy átfogó és komplex képet kaphattak a téma pszichológia, pedagógiai és szociológiai vonatkozásairól. Különösen hasznosnak bizonyultak az előadások utáni interaktív lehetőségek, ahol a hallgatóság közvetlenül intézhette kérdéseit az előadók felé. Bár nem tudtunk fizikailag együtt lenni, ez a lehetőség mégis megteremtette a kapcsolódás és a bevonódás lehetőségét. Reméljük, hogy a legközelebbi tematikus ECHA konferencián már személyesen beszélgethetünk és gondolkodhatunk ezekről a fontos kérdésekről.
